Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

Teremtő női erő - emlékezés a Nagymamámra


Fonalak, horgolótűk,blogok

Nagymamám nyolcvanhét éves koráig volt közöttünk. Ahogy emlékszem, mindig varrt, kötött, horgolt. Az utolsó éveiben folyton kispárnahuzatokat készített. Bármilyen anyagot talált, már készült is a párna. Őrzöm és használom ezeket. Előtte gyönyörű virágtartókat csomózott, csodálatos keresztszemes hímzések kerültek ki a kezéből. A kispárnák korszaka akkor köszöntött be, amikor már gyenge volt a szeme az aprólékos munkához. Fiatalon maradt egyedül négy gyermekkel, amikor nagypapámat hirtelen elvitte egy szívroham. Akkor készült a hatalmas fehér horgolt ágyterítő. Azt mondta, amíg a bonyolult mintákat számolta, addig nem gondolkozott arról, hogyan is lesz most már a négy gyerekkel. Ahogy nőttek a sorok a keze alatt, úgy haladt előre az idő. A takaró növekedése jelezte a folyamatos életet. Létezni kellett, tenni a napi munkát, ellátni a gyerekeket, a háztartást. Menni előre. Nem lehetett feladni. Újra kézbe kellett venni a horgolást, el kellett terelni a rémísztő gondolatokat, feledni a fenyegető fájdalmat, nem gondolni semmire, csak számolni – számolni a hosszú és rövidpálcákat, ráhajtásokat. Haladni előre. Az élet fonalát tartotta a kezében a nagymamám. Mostanában van egy kedvenc pihentető elfoglaltságom. Egy jó kávéval vagy teával leülök a számítógép elé és sorra látogatom azokat a kézimunkás naplókat, amelyeket hazai és külföldi asszonyok - lányok jegyeznek. Várom Eszter újabb gyöngyös remekét, Belinda kötött-horgolt ékszereit, használati tárgyait, a távoli Lauriainne patchwork remekeit. Ámulok a sok szépségen, a teremtő erőn, a végtelen kreativitáson. A huszadik század közepéig iskolai tantárgy volt a kézimunka. A lányok nevelésének, családi életre való felkészítésének fontos eszközének tartották a varrás, hímzés, szövés alapjainak tanulását. Ma nem tantárgy. Az iskolában nem tanítják. Sokan nem tudnak bánni a fonalakkal, kötőtűkkel, nem része az életüknek ez a szívet-lelket gyönyörködtető elfoglaltság. Érdekes, hogy az internet kínál most közösségi hátteret, tanulási, bemutatkozási lehetőséget. Nagyon sok gyakorlati haszna van a kézimunkázásnak, - nekem alig van kedvesebb a sajátkezüleg készített ajándéknál. De kínál mást is, hiszen aprólékos figyelmet, pontosságot igényel, kitartásra., koncentrálásra, csendességre nevel. Fejleszti a szépérzéket, a nőiességet. Ötvözi a szépet, a hasznosat a szemlélődés idejével, kitölti a magány a szomorúság, a tétlenség perceit. Ahogy a nagymamámnak segített – úgy teszi élhetővé a mai kézimunka blogok szerzőinek mindennapjait. Két távoli világ összeért.

Árnics Katalin pszichopedagógus