Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

Ha kedd, akkor babaklub!


Levél: Két éves lesz a gyermekem. Otthon vagyok vele. Úgy érzem már kevés amit nyújtani tudok számára, talán gyerektársaságra vágyik, programokat kellene szerveznem neki. Vannak fejlesztő csoportok is, idegen nyelvet is lehet tanulni már ilyen korban. Minden meg akarok adni neki amitől eredményesebb, sikeresebb felnőtt lehet. Milyen foglalkozásokat javasol,milyen programokat tervezzek neki?

Válaszlevél: Rohanásban töltjük az életünket, mindent be akarunk biztosítani, mindent meg akarunk tanítani a gyerekeinknek. És lehetőleg mielőbb, gyorsan! Sokat dolgozunk, hogy minél jobb programra fizethessük be a csemeténket, és ezzel próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy mindent megtettünk. Miközben fáradtságtól, feszültségtől kínlódó anyák jeleneteitől hangos időnként a bevásárlóközpont, - nem mondanám ezt, mert elsősorban a követendőről szeretnék írni, ha nem saját szememmel láttam volna azt az anyukát a napokban, aki a sorban állásban türelmét vesztett, nyafogó gyermekét ráncigálta meg fegyelmezési céllal, durván, gorombán, ijesztően.

Két éves átlagos, egészséges gyermeknek nem kell különleges program. Nem kell fejlesztés. A korai fejlesztés fogalom hosszú ideig azoknak a gyerekeknek a segítő foglalkoztatását jelentette, akik nehéz születéssel, esetleg betegséggel jöttek a világra, és különleges figyelmet igényeltek szakemberektől azért, hogy a fejlődésükben beérjék hasonló korú társaikat.

Kétéves, jól fejlődő gyermeknek az okosító foglalkozás egyenlő az anya jelenlétével, személyes figyelmével, kiszámítható bizonyosságával. Azzal a kapcsolattal, amin keresztül meg lehet ismerni a világot, lehet bátorságot szerezi, lehet kipróbálni helyzeteket, lehet tapasztalatokat, magabiztosságot szerezni. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy segítséget remélhet a környezetétől, kérdezhet és választ kap, ha megérzi a saját fontosságát, akkor kiegyensúlyozott boldog gyermek, felnőtt lesz. Nagy felelőssége van itt a szülőknek, hiszen sok kíváncsisággal, energiával, tisztelettel és szeretettel rá kell hangolódniuk a gyermekükre, meg kell őt ismerni, ahhoz, hogy azt tudják számára megtanítani: élni jó. Ebben az életkorban a gyermeket az fejleszti, ha biztonságban van. A biztonság pedig a család gondoskodó figyelme. Ha kiszámítható körülötte a környezet, ha sokat énekelnek, mesélnek neki. Ha kedvére tevékenykedhet a játékaival, ha sokat szaladgálhat, hintázhat. Kérdésére válaszolva van egy kedves történetem. Szívből javasolom Vica barátnőm példáját! Hat édesanya, akik a kórházban, a szülészeti osztályon ismerkedtek össze, hiszen gyermekeik csaknem azonos napon születtek, másfél éve összetartó kis csapatot alkotnak, Minden kedden találkoznak, mindig valaki más a közülük a vendéglátó és a programszervező is. Jó idő esetén babakocsit tolva kirándulnak, aztán a szabadban leterítik a plédeket és jöhet a közös evés, játék. A gyerekek közösségben vannak,de édesanyjuk jelenlétében. Jól érzik magukat, és én azt gondolom, hogy ennyi csoportos foglalkozás, mint amennyit ez a kedves vendégeskedés rejt – ebben az életkorban éppen elegendő.


Árnics Katalin

pszichopedagógus