Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

A rácsodálkozás angyali erejével


– Az irodalom nekem a „pöttyös” és „csíkos” könyvekkel kezdődött. Nem múlt el – miként azóta sem – napom olvasás nélkül. Ez jelentette a menedéket, a színes álmok világát. Talán azért lettem gyógypedagógus, mert Halasi Mária Az utolsó padban című ifjúsági regényét olvasva korán megérintett, lelkembe költözött az érzés, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni – mesélte Árnics Katalin.

Küllőgyöngy a fonatokon

– A versek később toppantak be az életembe. Szeretetüket, ízük teljességének élvezetét középiskolai magyartanáromnak, Horváth Editnek köszönhetem. Sajnálom, hogy ezen a világon már nem találkozhatunk, de humora, tudása, intelligenciája, embersége velem marad mindennapjaimban. Nemrégiben került a kezembe Tóth Krisztina Idegen test című verse. Olvasva arra gondoltam, mennyire örülne Edit néni a versbe foglalt egyik különleges szónak, a „küllőgyöngy”-nek. Szinte magam előtt látom huncut mosolyát, jóságos arcát, ahogy az elragadó ritmusú szót ízlelgeti: „Szeptemberben jött egy új lány az iskolába / aszfaltfekete volt a bőre, / először körbeállták, de kiderült, hiába / kérdezgetik, egy szót sem ért belőle. / Egyedül tébláboltunk mind a ketten. / A haja parcellákra volt osztva, / mint a tankönyvünkben a jobbágytelkek, / a tincsek végét egy-egy gyöngy fogta. / Odamentem és megsimogattam: / érdes volt a feje és csak mosolygott. / Súgta a nevét is, de nagyon halkan. / – gondoltam tanítok neki néhány dolgot. / Küllőgyöngy – mondtam a fonatokra bökve, / ő meg a számat nézte, hogy jobban / utánozhasson. Fehér fogai között zörögve / forgott a név: idegen test a dobban.”

Árnics Katalin élete legfontosabb élményének az anyaságot vallja.

– Annak idején lelkesen mondtam, csokorba szedtem édesanyámnak, nagymamámnak Weöres Sándor versének sorait. Ezt a költeményt kaptam vissza később a lányomtól, az örök körforgásba becsempészve ezeket a mondatokat: „Termő ékes ág, / te jó anya, / életemnek első asszonya, / nagy meleg virág-ágy, / párna-hely, / hajnal harmatával / telt kehely, / benned kaptam első / fészkemet, / szívem a szíveddel / lüktetett, / az én és nem én közt nem volt / mesgye-hegy, / benned a világgal voltam egy.” Nőként, asszonyként is fontos számomra Villányi László költészete. Egyik kötete különösen kedves számomra. Megnyugtató érzés, hogy vannak férfiak, akik képesek női szívvel is gondolkozni. Tudnak érzékenyen szeretni, át tudnak érezni női-őstitkokat. A „Valaki majd” című kötetében „ismeretlen költőnők” verseit írta meg, amelyek egy férfi gondolatain keresztül mutatják meg milyen jelet hagynak rajtunk lányokon, asszonyokon a mozdulatok, a találkozások. Vigyem magammal címmel például egy koreai költőnőt „idéz”: „Meglehetősen jól elboldogul hallgatásommal, / viszonylag pontosan kigondolja mit válaszolnék / kérdéseire, egyedül könnyelmű ígéretem aggaszt, / hogyan vigyem magammal gyerekkorom fája alá.”

Ahogy Árnics Katalin szavaiból kiderül legkedvesebb versét – Posta messziről – Weöres Sándortól dédelgeti.

– Nagyon szerettem volna találkozni vele, egy gyermeklelkű zseni volt. Minden versét színek, dallamok és az egyedülálló ritmus jellemzi. A „Posta messziről” bennem azt a „kötelességet” erősíti, hogy a helyen, ahová születtünk a végén el kell számolnunk kapott dolgainkkal. De addig ott, boldog közösségben kell élnünk szeretteinkkel, barátainkkal, élőkkel-holtakkal egyaránt. Fontos, hogy része legyünk életüknek, örömeiknek, bánatuknak és ne csak úgy álljunk a világban, mint elfáradt szél a dombtetőn. Weöres Sándorral kapcsolatban külön szót érdemel, ahogy a gyermekversekről vélekedett. Szerinte az igazi gyermekvers nem úgy nevel, hogy a kabátujjánál fogva megragadja a gyermeket, okít, magyaráz, nincs menekvés, hanem úgy, hogy az élményt nagy erővel láttatja meg, átadja a gyereknek. Vagyis a rácsodálkozás erejét adja.

Vannak angyalok

– A gyermekvers nagyon komoly dolog, semmi köze a gügyögéshez, édeskés bájolgáshoz. A jó gyermekvers nagyon komolyan megmunkált szöveg. Ilyen számomra Jász Attila költészetéből az Angyalfogó című kötete, amit a gyermekeinek és azoknak a felnőtteknek, gyerekeknek ajánlott, akik elhiszik, hogy vannak angyalok és érdemes velük foglalkozni. Mese ez a kötet, varázslat, nagyon komoly, megfontolandó varázsigékkel, miként az „Álomvigyázó” című versének néhány sora is mutatja: „Valaki ül az ág hegyén, / fényesít holdat, csillagot. / Pedig azt hitted, nincs helyén, / vigyáz rád, míg alszol ott. / Valaki ül az ág hegyén. / Akiről azt hitted itt hagyott … / Párnát puhít, ha túl kemény, / és fényesít csillagot.”

Végül az ismert pszichopedagógus elmesélte verssel kapcsolatos – ahogy fogalmazott – „legerősebb” élményét is, ami egy irodalmi esten talált rá.

– Ha visszagondolok, szinte hihetetlennek tartom, hogy ez megtörtént velem. József Attila-est volt a megyei könyvtárban. József Attila költészete, élete, fájdalmai, szorongásai, a gyermekkora, a szerelmei, az érzékenysége alapélményként áll közel hozzám. Ezen az esten Jordán Tamás tolmácsolta a verseket a tőle megszokott, lendületes, sodró, felkavaró előadásmóddal. Sok embernek láttam könnyet a szemében. Az első sorban ültem a kamasz lányommal. Jordán Tamás váratlanul lelépett a színpadról és a lányomhoz fordult: „Te most nagyon fogsz félni, és én nem akarom, hogy félj!”, majd pár mondatban elmondta, hogy a következőkben a „Nagyon fáj” című verset fogja szavalni. Felkészítette a lányomat a vers ellenséges, időnként ijesztően indulatos, fenyegető, kíméletlen, a létért való küzdelmet kifejező, kétségbeesést kiáltó soraira. Aztán visszalépett a pódiumra és elmondta a költeményt: „Mit kellene / tenni érte és ellene? / Nem szégyenlem, ha kitalálom, / hisz kitaszít / a világ így is olyat, akit / kábít a nap, rettent az álom. / A kultura / úgy hull le rólam, mint ruha / másról a boldog szerelemben - / de az hol áll, / hogy nézze, mint dobál halál / s még egyedül kelljen szenvednem?”. Döbbenetes volt ez a jelenet. Megmutatta milyen erő a vers, megmutatta, mekkora felelősség verset mondani, és számomra azt is, hogy csak így, ilyen tiszta szívvel érdemes színészként, emberként élni.


Weöres Sándor: Posta messziről

Csodálatos vidéken élek,

hol a felhők közt lepke szánt

s az idetévedt kósza lélek

hintója égő elefánt.

De te mit ülsz itt idegenül,

mint az elfáradt szél a dombon?

Ha mondom, itt előkerül

tavaly elhullott cérnagombom.

Itt él minden atyafiságod

kiterítve, s nem restelik,

hogy szavuk nem hallod, de látod,

a környék szókkal megtelik.

Majd egyszer régész ásatás

bukkan e zord, ám szép világra,

addig más csatornát ne áss!

Tiéd leszen forgó virága.

2010. Kisalföld megyei napilap