Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

Nem tudom leállítani a motoromat! 1.rész


Berci rendkívül eszes gyermek. Kíváncsi arra hol van a Nap, amikor nem süt, ki mozgatja a szelet és érdekli az is, hogyan lehet az angol kiszámolós versikéket magyarul megérteni.

Az óvodában sok konfliktusa van, mert többnyire lemarad a többiektől. Mindenhez van hozzátenni valója, ezért mindig ő akar beszélni. Rosszul tűri a kudarcot. Ha valami nem sikerül neki, akkor dúl-fúl, kivörösödve kiabál. Körülötte minden tárgy mozog, hol a saját dolgait, hol a társai játékát veri le. Rendkívül nagy a mozgásigénye, inkább szalad, mint sétál az óvoda helyiségei között. Nehezen tud barátkozni,ügyetlenül teremt kapcsolatot. Inkább bosszantja a gyerekeket, megzavarja a játékukat, lerombolja a várukat, így próbálja magára irányítani a figyelmüket. Ha ezért elmarasztalást kap, akkor elkeseredett. Cselekedeti között összefüggést alig talál Kiszolgáltatottan sodródik a csoportban. Legutóbb éppen azt fontolgatta, hogy alagutat ás az udvari homokozóból az utcára és így szökik meg az óvodai nehézségek elől. Gyönyörűséges, ártatlan szemekkel magyarázta, hogy sajnos kevés volt erre az idő, menni kellett ebédelni ezért nem végzett ezzel a munkával.


A figyelemzavaros gyermekekkel értő módon foglalkozó dr László Zsuzsa pszichológus azt mondja erre az állapotra, hogy Bercinek „szanaszét szóródtak a gyöngyei”.Ez azt jelenti, hogy míg egy átlagosan fejlődő gyermek a cselekedeteit – kérdéseit-válaszait egységben látja, vagyis egyenletes gyöngysorrá képes fűzni, addig a pattogó figyelmű gyermeknél nincs meg az a fonál, amire elhelyezhetné a tetteit és azok következményeit jelentő igazgyöngyöket.

A figyelemzavar- hiperaktivitás, ahogy a példa is mutatja, létező tünetegyüttes. Sajnos, sokszor egyszerűen „rossz” gyermeket értenek alatta, megvádolva az érintett családját nevelési hibák elkövetésével. Vagy ami még nagyobb zsákutca – azt feltételezik, hogy a gyermek valami „direkt” cselekedettel szándékosan bosszantja a környezetét. „Tudna jó lenni, ha akarna!”Fontos felmenteni a családot és a gyermeket is.

A tünetek korán felismerhetők. Fő jellemző a túlzott mozgásos tevékenység, ami nagyon gazdaságtalan, kimerítő. Különös, hogy a gyerekeket nem lehet kifárasztani – a kimerültségre is túlpörgéssel reagálnak. Feltűnő a robbanékonyság. Hirtelenek, indulatosak. Mindent azonnal akarnak, nem tudnak várakozni, sorban állni a boltban, kevés a türelmük. Nehéz velük beszélgetni, csapongnak az őket érdeklő témák között. Belevágnak a másik szavába, mert folyton ők akarnak a középpontban lenni. Nehezen tűrik ha a partner figyelme nem kizárólag rájuk irányul. Éles eszű gyermekek. Gyakran azzal is fejtörést okoznak a pedagógusnak az iskolában, hogy már akkor kimondják a feltett kérdésre a választ amikor az még el sem hangzott. A tanteremben gyakran elhagyják a helyüket. A széken izegnek-mozognak. Babrálnak a tollal, könyvekkel. „Nem tudom kikapcsolni a motoromat!”- mondta egyszer egy érintett fiú. Igen,ez egy statisztikai adat, a fiúk négyszer gyakrabban szenvednek ettől az állapottól. A jelentéktelen külső zajok is gyakran elvonják a figyelmüket a munkától. Persze közben lemaradnak a többiektől. Néha úgy érezzük, hogy a gyermekek nem is hallják, amikor beszélünk hozzájuk.

Nehézségük van abban, hogy megszervezzék a feladataikat. Itt egészen egyszerű dologra gondolok. Az iskolában elvesznek a tankönyvek, füzetek rengetegében, így az egyik óra után elrakodni, majd a következőre előkészülni nem tudnak, a végén már abban sem biztosak, hogy milyen tantárgy következik. Elvesznek az időben. De ez vonatkozik a személyes dolgaikra is, hiszen azokat gyakran elhagyják. Folyton keresni kell a tornacipőt, radírt,kabátot. Végül ebben a sok, számukra teljesíthetetlennek látszó feladatban elfáradnak, elmarasztalást kapnak, elkedvetlenednek. Ekkor viszont nem képesek hatékonyan pihenni, hanem még inkább zaklatottabbá válnak. Beindul az ördögi kör. A negatív kommunikációs kör. Van-e ebből kiút?

Árnics Katalin pszichopedagógus