Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

"boldogítás"


dr Balázs Anna 70 éves

„Boldogítás”

Kedves Anna, - hogy is kezdődött az én életem Veled? Egy édesanya keresett meg, kérve, segítsek „beszélni tanulni” a négy éves kisfiának. A kisfiú gyönyörű volt, szőke, hatalmas kék szemekkel. Állt a szobában és mindentől félt, - megközelíthetetlen volt. Próbáltam őt szelídítgetni, rejtélyes volt, érzékeny, riadt.  „Ez lehet, amiről Balázs Anna tanított bennünket pár órában a bárczin! Autizmus?” – villant a fejembe. Levelet írtam Neked, a következő héten már találkoztunk, - a kisfiú, a családja és mi. Akkortájt alakult a Kutatócsoport, meghívtál a képzésre. Ez 1990-ben volt, a taxisblokád hétvégéjén. Soha olyan kihaltnak nem láttam Budapestet.

A képzés fantasztikus volt, a légkör is, - ma is kapcsolatban vagyok az ott megismert Kollégákkal. Amit akkor tanultam Tőled, abból építkezem jelenleg is. A komplex szemléleted,- az érintett gyermekről és a családjáról történő együttes gondolkozás alapvető elvnek számított. Csoda volt a külföldi szakirodalomra történő kitekintés lehetősége. Az üzenet, hogy az eredményes pedagógiai munka nélkülözhetetlen kelléktára a kreativitás és a folytonos kompromisszumkészség. Megtanultam Tőled, hogy „meg kell érteni” az autizmussal élő gyermeket, - ismerni kell őt, és ehhez idő, türelem és szeretet kell. Hazafelé azon töprengtem, - „jó, most már elég sokat tudok, de hol vannak a gyerekek?” – ezt is megoldottátok, hiszen értesítettétek az általatok vizsgált gyerekek családjait, hogy van a közelükben gyógypedagógus, aki talán segíteni tud …. Pár nap alatt öt család keresett meg, - velük folytatódott a történetem. Egyesületet szerveztünk, lobbiztunk, politikusokat kerestünk fel, támogatók után kutattunk, - kísérleti iskolát szerveztünk, sok jó emberrel találkoztunk. A csoportunk helyet kapott, akkor bútorok után kutattunk, a vizuális támogatáshoz, napirendhez szükséges kártyákat barkácsoltuk, az évnyitó előtti éjszakán még takarítottunk és nagyon hittünk abban – a szülőkkel együtt- hogy igen jó iskolát teremtünk.

Hát, igen. Aztán sok minden történt. Meg kellene írni. Hányszor gondolom ezt! Most 25 évvel később – rengeteg változás van. Az internet segítségével a szakirodalom naprakészen elérhető, egyetemi képzés van az autizmussal élő személyek megsegítésére vállalkozó gyógypedagógusoknak, erősödnek az érdekvédelmi szervezetek, formálódik a stratégia az egészségügyi ellátás és az oktatás területein, tetten érhető az integrációs törekvés. De van még teendő. 

Egy autizmussal élő növendékem címszavakba rendezi az életét.”Boldogítás =Hogyha boldogítani akarok, akkor készítek rajzot, vagy kedveset mondok.”

Drága Anna! Boldogítani szeretnélek, kedveset szeretnék Neked mondani! Mindent megtanultam tőled akkor 25 évvel ezelőtt. Boldog vagyok, hogy gyógypedagógus lehetek, boldog vagyok, hogy annyi család megajándékozott a bizalmával, - boldog vagyok, hogy körbevesznek a történetek. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek.

Mindaz, ami Magyarországon az autizmussal élők érdekében történt, történik, - az egyet jelent a neveddel.

Őszinte szeretettel köszöntelek a 70. születésnapodon! Jó egészséget, további sikereket kívánok!

Árnics Katalin gyógypedagógiai tanár, pszichopedagógus