Kurcsis
  • upload/2011425172152large_AUTISM.jpg
  • upload/20114252227372283.jpg
  • upload/201142522274520100608autizmusa3.jpg
  • upload/2011425222753AutismDisorder.jpg
  • upload/201142522282cpic8392_autista.jpg
  • upload/2011425222819images.jpg
  • upload/2011425222833kmautismus_1.jpg
  • upload/2011425222842Nagy_xbJF_autizmus_00.jpg
  • upload/2011425222859proteine-autismus.jpg
Kurcsis LászlóLili

Egy hétköznap története


Segíts! Nem látom hol kezdődik a járda! Megcsal a szemem. Lehet, hogy ezek az autók közénk rohannak? Lehet, hogy összetaposnak? Segíts! Fogd a kezem!”

András 8 éves. Okos fiú, jól olvas, számol. Tervezget is.„Sokára nagy leszek.”– mondja. András autizmussal él. András fél a buszoktól.„ A busz hangos. Gyors. Sok ember van rajta. Időnként megáll, leszállnak, felszállnak. Ilyenkor mindig csenget. És az a hang! Éles, fülszaggató. Jaj, és az ajtó! Biztos nem szorít össze? Biztos fel tudok lépni, mielőtt bezárul? Sietni kell!Meglöknek az emberek. Annyi mindent tudok már!Megtanultam öltözködni, biciklizni, úszni, lovagolni. Jöhet a következő erőpróba: a buszozás tanulása .Megállok a buszmegállóban , megvárom a buszt, berregés, zúgás, csattanás, kinyílik az ajtó…. Jaj, csak ez a rosszullét múlna el ! Szédülök, hányingerem van. Nem, nem tudok felszállni. Félek! Összeszorít az ajtó! Jaj, segíts!

Megállok a buszmegállóban, megvárom a buszt, berregés, zúgás, csattanás … Nem! Már egy éve tanulom, nem, nem tudom. Hívtak a gyerekek kirándulni, busszal mentek, én nem merek felszállni. Minden kirándulás nélkülem telt el. Menni kellene könyvtárba, szeretem a könyveket. Menni kellene iskolába. Hiszen sokára nagy leszek! Mint a többi nyolcéves. Tél van, nagy hó esett. Anya, tényleg nem jó az autód? Meg kellene próbálnom? Menjünk busszal? Jaj, anya! A buszmegállóban sokan vannak. Nagykabátban, sapkában, nem is látom jól őket. Hangok, zajok, berregés, csattogás, lábam a lépcsőn. Anya! Félek! Kapaszkodom beléd, szorítom a karodat, nem engedlek el, fogom a kezedet. Jegyet veszel? Miért kiabál a bácsi? Miért kiabálja, hogy szégyelld magad? Anya! Miért sírsz?Hiszen buszozok! Állok a buszon! Ez az első utam! Győztem, anya! Anya! Miért sírsz?”


Történt, hogy a félelemtől reszkető, de azt legyőzni akaró gyermeket az édesanya megpróbálta felsegíteni a buszra. Ahogy ölelte, ahogy érezte a kétségbeesett kapaszkodást, ügyetlenül rántotta elő a pénztárcájából az ötszáz forintot. Az erősen szorító gyermekkarok nehezen engedték, a mozdulat sutára sikeredett, a pénz összegyűrődött. Mosolyogva nyújtotta át a férfinak. Milyen büszke volt – először utaznak! „Két jegyet kérek!”A válasz kioktató kiabálás:„Nem szégyelli magát! Ilyen pénzzel akar fizetni?Lehet, hogy még szakadt is! Keressen másikat! Ezt nem fogadom el!Az asszony nyelte a könnyeit és védőn ölelte a gyermeket: „A fiam autista, ma buszozik először!”Az ember tovább kiabált:„Nem érdekel ez engem, ilyen pénzzel nem lehet fizetni!”

Az anya és gyermeke újra a járdán állt, a busz továbbment. „Nem , kisfiam, nem sírok! Te akkor is felszálltál ma a buszra! ”